2014. március 9., vasárnap

1. fejezet

A történetnek két főszereplője van, egy fejezet Wendy, egy fejezet pedig Louis szemszögével lesz felváltva:D (De a többi srácnak is lényeges szerepe van) Ha szeretnéd, hogy folytassam, írj véleményt, nagyon örülnék neki!:)

 W E N D Y

 A szobámban kellemes félhomály uralkodott. Tekintetem az éjjeliszekrényen álló ébresztőóra világító számlapját figyelte. Már teljes öt perce gyűjtöttem az erőt a felkeléshez, ideje volt tenni is valamit. Sóhajtottam egy nagyot, majd ledobtam magamról a puha, meleg takarót és felültem. Összerezzentem, ahogy meztelen talpam a hideg parkettához ért. Lassan kecmeregtem ki az ágyból és egyenesen a fotelomra kikészített ruháimhoz léptem. Lekaptam magamról a hálóingem, az ágyamra dobtam, majd gyorsan felöltöztem és a fürdő felé vettem az irányt. Gyors mosakodás, fogmosás és fésülködés után kisétáltam a konyhába. Lábujjhegyen közlekedtem és igyekeztem nem zajt csapni. Anya nemrég érhetett haza a munkából, gondolom alszik. Összedobtam a reggelim, ami két szelet kalácsból és egy bögre kakaóból állt, majd leültem a konyhaasztalhoz és hozzá is láttam az evéshez. Pillantásom az előttem heverő újság címlapjára esett. "A vadállat újabb áldozata." Közelebb húztam magamhoz és olvasni kezdtem. Ez már a második halálos áldozat az elmúlt pár napban, ami azért is különös, mert Aberdeen kisváros. A támadó a rendőrök szerint valamilyen állat lehetett, leginkább farkas. Egészen belemerültem a cikk olvasásába, aztán eszembe jutott, hogy nekem suliba kéne mennem. Felkaptam a fejem és a konyhapult fölött ketyegő órára pillantottam. Már csak tíz percem volt beérni. Felpattantam, az üres tányért és a bögrét betettem a mosogatóba. Az előszobába szaladtam, magamra kaptam a dzsekim, felhúztam a kék tornacipőm, felkaptam a falnak támasztott gördeszkám és kirontottam az ajtón. A lépcsőházba érkeztem, három emeletet szaladtam lefelé, míg a földszintre értem. Ahogy kiléptem a szabadba felpattantam a deszkámra és a suliig meg sem álltam. Már a folyosón száguldottam végig, mikor hallottam a csengőt. Épphogy sikerült levennem a kabátom és lehuppannom a helyemre, mire drága történelemtanárunk besétált a terembe. Vigyáz állásban köszöntünk, majd miután leültünk előpakoltam a tankönyveim.
 - Talán ha előbb felkelnél, nem múlna másodperceken hogy beérj. - súgta rosszallóan Kate, a padtársam.
 - Nincs az az isten, hogy  én korábban keljek. - válaszoltam. Közben Mr. Brown elkezdett magyarázni, én meg jobbnak láttam figyelni, mivel nem állok túl jól töriből. Épp a honfoglalásról tanulunk, ami egész érdekes téma lenne, ha nem Mr. Brown tanítaná. Kész kínszenvedés ébren maradni az óráján miközben magyaráz. Az elején még szorgosan jegyzeteltem, aztán újra és újra elkalandoztak a gondolataim, végül feladtam és inkább az ablakon keresztül gyönyörködtem a tájban. Nem mintha az esőáztatta parkoló és a mögötte meredező kopár fák olyan csodaszép látványt nyújtottak volna, de még mindig érdekesebb volt, mint a kalandozó hadjáratok. Az égen gomolygó szürke felhők, a borongós időjárás és Mr. Brown szövege a háttérben igen csak álmosító hatással volt rám. Azért imádkoztam, hogy ne aludjak el. Az óra végét jelző csengetés után Kate-tel együtt leballagtunk a tesiöltözőbe. Odabent a szokásos dezodor és izzadságszag keveréke fogadott minket, és még az öltöző WC-je is el lehetett dugulva, ami tovább fokozta a gyomorforgató bűzt. Az egyik lány egyből kinyitotta az összes ablakot, a kintről beáramló friss levegő viszont elég komoly lehűlést eredményezett. A szokásos dilemma: megfulladjunk, vagy megfagyjunk? Villámgyorsan vettem át a cicanadrágom és a fehér tesipólóm, majd kétszer végigkotortam a tornazsákom, mire megtaláltam a hajgumim. A tesitanárnő erre allergiás, addig nem enged be a terembe egy hosszú hajú lányt (vagy fiút) sem, amíg nincs összekötve a haja. Miután mindennel megvoltam vetettem egy pillantást a falon lévő tükörbe. Megigazgattam a hajam és megvártam, hogy Kate is elkészüljön, majd kisiettünk az öltözőből. Becsöngettek, hamarosan a tanárnő is megjelent. Szerencsére ma nem kellett talaj tornáznunk, hanem röpiztünk, amit kifejezetten szeretek. Már csak meg kéne tanulnom játszani. Néha nagyon szerencsétlen tudok lenni, most is úgy értem a labdába, hogy azt hittem leviszi az ujjam. Persze azért annyira nem volt komoly, utána még fájt egy kicsit, de óra végére teljesen elmúlt. A tesit matek követte, szóval sietnem kellett az átöltözéssel, hogy legyen időm lemásolni a házit. Miután megtaláltuk a termet rögtön neki is álltam, de szerencsére nem volt sok, szóval még enni is volt időm, ráadásul a tanárnő legalább tíz percet késett. Végre kikaptuk a dolgozatot, ami valamilyen csoda folytán ötös lett, pedig azt hittem, hogy nem sikerült túl jól. Az óra hátralévő részében pedig azon izgultam, hogy ne kelljen kimennem a táblához. Nem mondom, hogy nem vagyok jó matekból, de amikor az egész osztály elé kell kiállnom mindig zavarba jövök. A tanárnő meg élvezi nézni, ahogy szenvedünk, mert minden órán kihív valakit, aki a táblánál oldja meg a feladatot. Szerencsére rám nem került sor. Matek után még volt két rajz, amin a változatosság kedvéért festettünk. Rajzolni még úgy ahogy tudok, festeni viszont csak olyan óvodás szinten. A téma egy őszi erdő volt, bár erre a művem alapján legfeljebb csak a színekből lehetett következtetni. Valamilyen okból kifolyólag úgy döntöttem, hogy festek rá egy őzet is. Erre Kate megkérdezte, hogy mit keres egy tehén az erdőben... Tény, hogy a képzeletemben jobban nézett ki, de az összkép annyira nem is lett rossz. Kicsöngetés után lesétáltunk a kémia előadóba. Kezdtem kicsit félni, mert nemigazán tanultam, márpedig valószínűleg valaki felelni fog. Istenem, add hogy ne én legyek az! Gyorsan átnéztem a füzetembe írt vázlatot. Elkezdődött az óra, miután a tanárnő Sarát hívta ki a táblához megkönnyebbülten dőltem hátra. Viszonylag gyorsan eltelt ez a 40 perc, és végre az utolsó óráról is kicsöngettek, bennem pedig tudatosult, hogy ma péntek van. Kate maradt színjátszón, szóval elbúcsúztunk egymástól, majd haza indultam. Anya megkért, hogy suli után ugorjak be pár zsömléért. Deszkával csak pár percnyire volt a bolt. Útközben azon gondolkoztam, hogy hogy töltsem a délutánt. Kate-tel megbeszéltük, hogy este elmegyünk moziba, de addig még lesz pár órám otthon. Elterveztem, hogy miután hazaértem rajzolni fogok, meg persze megnézem a Csillagharcosok új részét is. Mikor a bolthoz értem a deszkám a hónom alá csaptam és bementem. Gyorsan végigjártam a polcokat, összeszedtem ami kell és már fizettem is. A zsömléket kifele menet gyömöszöltem a táskámba, így észre sem vettem a velem szembe jövő fiút. Beleütköztem a vállába, a táskám nagyot puffanva esett a földre. A következő pillanatban egy sötét park képe villant fel a szemeim előtt, a világító telihold, láncok csikorgása, egy vicsorgó farkas... Csak álltam magam elé meredve, kellett egy kis idő, hogy magamhoz térjek. 
 - Hé... Jól vagy? - kérdezte a fiú, aki már a földön guggolt és a szétszóródott könyveimet szedte össze. 
 - P-Persze. Bocsi. - válaszoltam, majd lehajoltam hozzá. Most alaposabban is szemügyre vettem. Nem volt ismerős az arca, vagy a gyönyörű kék szemei, nyilván nem idevalósi. Egy pillanatra mintha megakadt volna a szeme az egyik füzetemen. Nem tudom mit láthatott. Átadta a könyveim, halványan rám mosolygott, majd felállt és bement a boltba. Miután visszapakoltam a cuccaim egy darabig csak álltam és néztem utána. Elmerengtem, hogy vajon mit keres errefelé, hogy kicsoda ő egyáltalán, vagy hogy mi köze van a farkasokhoz...  Nem gyakran ugyan, de előfordult már, hogy amikor másokhoz értem, képeket láttam, amik valamilyen módon kapcsolódtak az illetőhöz. Persze ezekről senki sem tud, nem akarom, hogy azt higgyék őrült vagyok, vagy ilyesmi. Én nem tudom, hogy mit gondoljak magamról, igyekszem elhitetni magammal, hogy normális vagyok. Sóhajtottam egyet, felálltam a deszkámra és haza indultam. Nem sokkal később már a fölém tornyosuló, komor bérház kapujában álltam. Hónom alá csapott deszkával ballagtam fel a lépcsőn a 3. emeletig, majd megálltam az ajtónk előtt.
 - Megjöttem! - kiáltottam, miután beléptem. A táskám a polcra dobtam, a deszkámat pedig a falhoz támasztottam. Levettem a dzsekim, majd a cipőmből is kibújtam. 
 - Szia! - hallottam anya hangját a konyha felől, így hát én is arra vettem az irányt.
 - Milyen napod volt? - kérdezte, mikor már az ajtóban álltam.
 - Egész jó. Ötös lett a matekom. - feleltem.
 - Szuper! - mosolygott. - Éhes vagy?
 - Aha. - bólintottam és az asztalhoz léptem. Középen egy edényben zöldbableves gőzölgött. Szedtem magamnak, majd leültünk és csendben ettünk. A második túrógombóc volt, amiből kétszer is szedtem, majd megköszöntem az ebédet és a táskámmal együtt a szobámba mentem. Bekapcsoltam a gépet, és rákerestem a filmre, amit megakarunk nézni. Vagyis Kate akarja, én meg beleegyeztem, de eddig fogalmam sem volt, hogy miről szól, csak annyit sejtettem, hogy a címe alapján nem egy romantikus vígjáték. És igazam is volt, valami hidegrázós horror, de én nem vagyok az az ijedős fajta, szóval nem nagyon izgat. Ezután gyorsan letöltöttem a Csillagharcosok új részét. Közben facebookon nézelődtem. Hihetetlen, hogy ez a sok hülyeség hogy le tudja kötni az embert! Miután felugrott az ablak, hogy a letöltés befejeződött neki is álltam nézni. Iszonyat izgi résznél lett vége, és most egy hetet kell várnom, hogy megtudjam mi lesz a folytatás. Megnéztem, hogy mennyi az idő. Még volt egy órám, szóval úgy döntöttem folytatom a rajzot, amit Kate szülinapjára csinálok, ami jövőhéten lesz. Egy őt ábrázoló portrét kezdtem el, de ma nem haladtam sokat, mert nem igazán voltam formában, állandóan csak radíroztam, végül úgy döntöttem hagyom és elkezdek készülődni. A fürdőbe mentem, ahol megfésülködtem és kicsit ki is sminkeltem magam. Átöltözni már nem volt időm, úgyhogy elköszöntem anyától és a buszmegálló felé indultam. Csak pár percet kellett sétálnom a bérháztól, hogy odaérjek. Az utolsó pár métert futottam, így épphogy elértem a buszt. A mozihoz legközelebb eső megállónál szálltam le, Kate már várt rám. Megöleltem, majd elindultunk a pláza felé. Ő se csípte ki magát túlságosan, és nagyon izgatott volt a film miatt. Azt mesélte, hogy az unokatestvére, aki ráadásul fiú, kiment a moziból film közben, mert nem bírta tovább nézni, olyan ijesztő. Én ezen csak nevettem. Pár perc múlva már a plázában voltunk, a mozi bejáratánál. Vettünk popcornt meg kólát, majd beültünk a terembe és vártuk, hogy elkezdődjön a film. Az egész elég beteg volt, meg véres meg minden. Nem mondom, hogy nem féltem, amikor a szellem hirtelen megjelent a csaj előtt majdnem szívrohamot kaptam, de az ijedtség a film végével teljesen elmúlt. Szegény Kate nem viselte ilyen jól, teljesen lesápadt.
 - Minek akartad megnézni, ha nem bírod a horrort? - kérdeztem, mikor már kifelé sétáltunk.
 - Ki mondta, hogy nem bírom? Nem is féltem! - felelte felháborodva.
 - Tényleg? Nekem itt van a megállóm, és nyilván nem akarod, hogy haza kísérjelek, szóval akár el is búcsúzhatunk. - mondtam gúnyosan. Kate negyed órányi sétára lakik innen, de a táv nagy részét sötét parkokon és utcákon keresztül kell megtenni. Megtorpant, rám nézett, majd sóhajtott.
 - Oké. Beismerem, félek. Kísérj haza! - kérte, én pedig elmosolyodtam.
 - Rendben.
 Elindultunk, a sötét utcát csak néhány lámpa és a Hold ezüst fénye világította meg, Kate pedig kezdetben minden egyes zajra összerezzent. Felemlegettem pár vicces történetet, amiken jókat nevettünk, így a végére már el is felejtette, hogy fél. Aztán egy parkhoz értünk. Hirtelen furcsa érzésem támadt. A parkon átívelő járdán sétáltunk, mellettünk egy kihalt játszótér terült el. Kate épp valamit magyarázott és közben hangosan nevetett. A hirtelen feltámadó, hűvös szél mozgásra bírta a hintákat, csörögtek a láncok. Felpillantottam, a sötét égbolton úszó felhő mögül előbújó telihold ezüst fénybe vont mindent. A mosoly lefagyott arcomról, lépteim lelassultak, majd megálltam. Ezt már láttam. Amikor nekimentem annak a fiúnak, ezeket a képeket láttam! De a farkas...
 - Wendy, mi a baj? Mért álltál meg? - kérdezte Kate és abban a pillanatban meghallottam a hörgést. Pár lépéssel előttünk a bokorból egy hatalmas, vicsorgó farkas tűnt elő. Még fel sem fogtam mit látok, már ugrott. Az éjszaka csöndjét vérfagyasztó sikítás törte meg. Kate sikolya. A parkon átfutó kis járda köveit pedig friss, meleg vér borította be...

2 megjegyzés: