Sziasztok! ♥ Először is köszönöm szépen azt az egy darab kommentet, ami az előző fejezethez érkezett, nagyon jól esett!^^ Az viszont kicsit elszomorít, hogy egyetlen feliratkozóm sincs... ennyire rossz, vagy csak nem érdekel senkit?xD Hálás lennék, ha elolvasnátok és írnátok véleményt, hogy tudjam érdemes-e folytatnom:)
• ◦ • L O U I S • ◦ •
- Ez lesz az. - mondta Zayn miután megálltunk a hatalmas bérház tövében. Szememmel a vastag alumínium ajtó mellett sorakozó neveket figyeltem.
- Nos, melyik szimpatikus? - kérdeztem Zaynt.
- Hmm... - gondolkodott el. - Legyen Mrs. Piggs! - felelte vigyorogva, mire bólintottam, és megnyomtam a neve melletti csengőt.
- Halló? - szólalt meg az idős női hang.
- Jó napot asszonyom! Csomagja érkezett, felvihetem? - szóltam bele a kaputelefonba.
- Miféle csomag? Én nem rendeltem semmit!
- Csak termék minták, már vagy 200-at kivittem a kerületben. - feleltem magabiztosan.
- Na jó. Hozza fel. - egyezett bele a hölgy, és hamarosan az ajtó nyílását jelző berregés is felhangzott. Elégedetten léptünk be a dohos lépcsőházba, majd elindultunk fölfelé a negyedik emeletre.
- Oké. És a csávónak mit adunk be, ha itthon találjuk? - tette fel a kérdést Zayn miközben a lépcsőn baktattunk fel.
- Majd rögtönözünk. Azt mondjuk, hogy hittérítők vagyunk, vagy ilyesmi. - feleltem vállat vonva. Mikor a negyedikre értünk megkerestük a srác lakásának ajtaját, majd bekopogtunk. Vártunk egy kicsit, de semmi zaj nem szűrődött ki az ajtó mögül. Még egyszer kopogtam, egy fokkal erőteljesebben, de ezúttal sem jött válasz. Zayn rám nézett, én bólintottam, mire előkotorta az álkulcsot a zsebéből és nekiállt kinyitni az ajtót. Én közben szétnéztem a lépcsőházban, mielőtt valaki hirtelen felbukkanna és számon kérné rajtunk, hogy mért is törünk be ebbe a lakásba. A zár nagyot kattanva nyílt, sehol nem volt senki.
- Csak utánad. - nézett rám Zayn, én pedig halkan beléptem az ajtón. Kezemet megszokásból is az övemen lévő pisztolyon tartottam. A lakás pont olyan volt, mint ahogy azt az ember elvárná egy agglegénytől. Minden tele volt üres sörös dobozokkal, a szennyes kupacokban hevert a fürdőszoba csempéjén, a konyhában hegyekben álltak a mosatlan edények. Az egész lakásban állott volt a levegő. Körbejártuk az összes szobát, de a srác nem volt sehol és első ránézésre nem láttunk semmi furcsát. Ezután nekiálltunk alaposabban is átnézni a cuccait nyomok után kutatva.
- Találtam valamit! - hallottam Zayn hangját a szomszéd szobából. Átvágtam a nappalin és megálltam a hálószoba ajtajában.
- Mi az? - kérdeztem. Zayn az ablaknál állt és a párkányt tanulmányozta.
- Karmolás nyomok. - felelte. Odaléptem hozzá és én is szemügyre vettem a fában lévő karcolásokat. Pár napja vagyunk egy vérfarkas nyomában, a jelek pedig ennek az ürgének a lakására vezettek, bár eddig még nem volt semmi bizonyítékunk, tekintve hogy a szemtanúk a mi szakmánkban nem túl megbízható források.
- Oké, ez egy elég egyértelmű jel. - mondtam, miközben végighúztam ujjam a fába vájt karmolásokon.
- Egyetértek. Már csak meg kell találni a srácot, golyót repíteni a fejébe, és már húzhatunk is ebből a tetves városból. - jelentette ki Zayn és kifelé indult a lakásból.
- Mi a bajod a várossal? - kérdeztem nevetve miközben felzárkóztam mellé.
- Nem tudom, valamiért a hátamon is feláll a szőr ettől a helytől. - vont vállat, majd gondosan bezárta magunk mögött az ajtót. Elindultunk lefelé a lépcsőn, az egyik ajtón egy idős hölgy kukucskált ki.
- Mrs. Piggs várja a csomagját. - súgtam oda Zaynnek mikor már a földszinten voltunk. Nevetve jöttünk ki a bérház ajtaján, a penészszagú lépcsőház után jól esett a friss levegő. A fülemben lévő adóvevőhöz nyúltam.
- Nincs a lakásán, de találtunk pár karmolásnyomot az ablakpárkányon. - mondtam.
"Értem. Akkor elég valószínű, hogy ő az emberünk. Akarom mondani farkasunk. Estig még van időnk megtalálni, nem olyan nagy ez a város. Szerintem váljatok szét és keressétek meg." válaszolta Niall a készülék túloldaláról.
- Rendben, majd jelentkezünk. - feleltem.
- Váljunk szét és keressük meg a fazont. - fordultam Zayn felé.
- Oké. - felelte mindenféle lelkesedés nélkül. Megértem, most jön az a rész, amikor fel-alá sétálgatunk a városba egyetlen ember után kutatva. Nem ez a legszórakoztatóbb rész egy vadászatban. Különváltunk és nekiálltunk átfésülni a várost. Persze én tök idegen vagyok itt, úgyhogy csak céltalanul sétálgattam az egyforma utcákon, és lassan olyan érzésem volt, mintha körbe-körbe mennék. Pár órányi tömény unalom után végül belefutottam a vérfarkasunkba, aki szembe sétált velem az utcán.
- Megvan. - mondtam halkan az adóvevőbe, miután feltűnés mentesen rátapadtam a srácra.
"Na végre! Jó lenne, ha egy darabig nem veszítenénk szem elől." válaszolta Niall.
- Leellenőrzöm, hogy tényleg vérfarkas-e, addig küldj valakit, aki tesz rá egy nyomkövetőt. - mondtam, és közben egy percre se vettem le a szemem az előttem sétáló, harminc körüli, melegítőt és sapkát viselő, enyhén borostás srácról. Hamarosan megállt egy bolt előtt, majd bement. Épp indultam volna utána, mikor az ajtón kijövő csaj, aki a zsömléivel volt elfoglalva sikeresen belém jött. Táskája nagyot puffanva esett le, könyvei pedig szétszóródtak a földön. Ekkora szerencsétlent! Megforgattam a szemeim, de csak nem hagyhattam ott. A csávó egy darabig még biztos ellesz a boltban, szóval leguggoltam és elkezdtem összeszedni a kiscsaj könyveit. Mikor felnéztem, ő csak állt maga elé meredve és ijedt fejet vágott, mint aki sokkot kapott, vagy valami.
- Hé... Jól vagy? - kérdeztem, mire összerezzent.
- P-Persze. Bocsi. - felelte és ő is lehajolt. Már épp adtam volna át neki a cuccait, mikor megakadt a szemem az egyik füzetén. Az elejére mindenféle tini lányos hülyeség volt firkálva, szívecskék meg miegymás. De a sarokban ott volt egy jel, ami valahogy nem illett a képbe. Egy szimbólum, egész biztos láttam már valahol. Felnéztem a lányra, aki most engem bámult azzal a bamba arckifejezéssel. Öhm... Nem. Kizárt, hogy ennek a csajnak bármi köze is legyen az árnyvadászokhoz. Odaadtam neki a cuccait, rámosolyogtam, majd bementem a boltba. A srác az egyik polc előtt állt és nézelődött. Magamhoz vettem egy kosarat és körbejártam. Mikor a srác mellé értem, az előtte lévő polcon álló kekszért nyúltam.
- Ohh... elnézést. - mondtam, közben ezüst pecsétgyűrűm feltűnésmentesen bőréhez érintettem. A szemem sarkából is tisztán láttam, ahogy összerezzen és hátralép. Úgy tettem, mintha semmit sem vettem volna észre, a kekszet a kosaramba dobtam és fizettem. Ahogy kiléptem a boltból összefutottam Liammel.
- Ő az, most már 100%. - mondtam elégedetten. Ő csak bólintott, majd bement. Elővettem egy szál cigit és rágyújtottam, közben fél szemmel a kirakaton keresztül figyeltem, ahogy Liam levesz egy csomag rágót a polcról, majd a pénztárhoz lép és az előtte álló srác zsebébe csúsztatja a nyomkövetőt. A farkas, miután végzett a fizetéssel kilépett a boltból, vetett rám egy gyanakvó pillantást, majd tovább indult.
- Sikerült? - kérdeztem Nialltől.
"Igen, már látom." válaszolta. Mint általában, most is az egyik monitor előtt ült, és a nyomkövetőkön keresztül figyelte a mozgásunk. Megvártam, hogy Liam is kiérjen, majd a srác után indultunk. Kicsit idegesnek tűnt, néha hátra pillantott, talán sejtette, hogy követjük. Pár perc séta után váratlanul felugrott egy buszra, mintha le akarna rázni minket. Hát, nyomkövetővel a zsebében nehéz lesz. Megálltunk a megállóban, hamarosan megjelent Zayn és Niall a kisbusszal. A sötétített ablakú, ezüstszürke opel a mi főhadiszállásunk. A két sornyi ülés mögött különböző gépekkel szereltük fel, amiken keresztül Niall nyomon követ minket, jelen esetben a vérfarkast. Míg mi a vadászat fizikai részét végezzük, addig az ő feladata a kutatómunka és a közvetítés. Most is az egyik monitor előtt ült és a képernyőn villogó pontot figyelte, míg Zayn vezetett. Mi is beszálltunk Liammel és ismét a srác után indultunk. A vérfarkas útja egy cukrászdához vezetett. Leparkoltunk az út túloldalán és az üveg falon keresztül figyeltük, ahogy a barátnőjével találkozik. Legalább egy órán át vártunk, mire végre kijöttek. Ezután még hazakísérte a lányt, majd a saját lakása felé vette az irányt. Közben sötétedni kezdett, mi pedig tudtuk, hogy nem várhatunk tovább. Pár perccel utána értünk a bérházhoz. Niall a kisbuszban maradt, Zaynnel és Liammel pedig a bejárathoz szaladtunk. Egy fiatal nő épp az ajtót nyitotta és indult volna be, mikor elszáguldottunk mellette, kis híján fellökve.
- Elnézést! - kiáltotta hátra Liam miközben már a lépcsőn rohantunk. Hangosan lihegve álltunk meg a srác ajtaja előtt, majd előretartott pisztollyal berontottunk. A sötét szobát a Hold ezüst fénye világította meg, a srác pedig már félig farkasként állt a nappaliban. Mire lőhettünk volna, már az ablakon túl volt és a tűzlépcsőn mászott lefelé. Üldözőbe vettük, de gyorsaságával nem versenyezhettünk. Hamarosan eltűnt a szemünk elől, így jobbnak láttuk szétválni. Csak rohantam előre sötét utcákon keresztül, mikor meghallottam a sikítást. Azonnal a hang irányába indultam, de mikor a parkhoz értem, már tudtam, hogy elkéstem. A vérfarkas egy lány fölött állt vicsorogva, karmait mélyen a húsába vájva. Amint elég közel értem hozzá céloztam és lőttem. Felnyüszített, felém kapta fejét, tett pár lépést előre, majd végigterült a földön. Mire mellé értem, már emberként feküdt a hideg betonon. Ezüsttel töltött pisztolyom az övembe csúsztattam és a lányhoz léptem. Már halott volt. Sóhajtottam egyet, majd leguggoltam mellé és lecsuktam a szemeit. Közben Liam és Zayn is ide értek.
- Oké, lépjünk. - mondtam és feléjük indultam. Hirtelen halk nyögést hallottam a hátam mögül, ijedten fordultam meg. A járda melletti árokból egy másik lány mászott elő. Az a lány, aki ma nekem jött a bolt előtt. Remek... Utálom az ilyen helyzeteket. Most jön az a rész, hogy szépen elmeséljük neki, hogy a barátnőjét egy vérfarkas ölte meg. És hogy minden rémálom, amivel a gyerekeket ijesztgetik nagyon is valóságos. De azért nem kell, hogy rettegésben éld le az életed, sokkal valószínűbb, hogy elcsap egy kocsi, mint az, hogy feltépi a torkod egy vérfarkas. Zayn és Liam felé pillantottam, akik biztatóan bólintottak. Mért mindig nekem kell ezt csinálni? Sóhajtottam és közelebb léptem hozzá.
- Mi a neved? - kérdeztem és közben finoman a vállára tettem a kezem. A lány, aki eddig halott barátnőjét nézte könnybe lábadt szemekkel, most rám emelte kétségbeesett tekintetét.
- Wendy... - válaszolta halkan.
- Az én nevem Louis, ők pedig Liam és Zayn. - mondtam és közben a mögöttem álló két srácra mutattam. - Most biztos össze vagy zavarodva, de próbálj megnyugodni. Már nem kell félned. Haza viszünk, rendben?
Bizonytalanul bólintott, mire elindultunk az utca végén álló kisbusz felé.
- Hát ő? - kérdezte Niall, mikor beszálltunk.
- Ő Wendy. A szerencsés túlélő. És most hazavisszük. - válaszoltam. A lány megadta a címét, majd elindultunk. Liam vezetett, Zayn az anyósülésen ült, Niall, Wendy és én pedig hátul.
- Szóval... - szólalt meg halkan. Nagyszerű, jönnek a kérdések! - Ez egy vérfarkas volt? - kérdezte bizonytalanul.
- Igen. - válaszoltam. - Tudom, hogy nehéz elhinni, de léteznek. Ahogy a vámpírok, szellemek, alakváltók, démonok és még sok más szörnyűség is.
- Ti ilyen szörnyvadászok vagytok? - kérdezte és közben végigmérte a kisbuszt, a falra festett jeleket, a gépeket, a fegyvereket.
- Olyasmi. - válaszoltam mosolyogva. Vártam, hogy kérdez-e még, de pillantása mintha megakadt volna valamin. Követtem tekintetét, ami minden bizonnyal a rólunk készült csoport képre esett. Nem értettem, hogy mit néz rajta annyira.
- Ki az a fiú? - kérdezte végül, szemeit továbbra is a képen tartva.
- Az a göndör? - kérdezte Niall, aki a lány másik oldalán ült. Wendy bólintott.
- Az egyik barátunk. - válaszolta.
- Én már láttam őt. Egész biztos, hogy láttam! - jelentette ki a lány, mire mind a négyen felkaptuk a fejünket.
- Mégis hol láttad? - kérdezte Zayn hátra fordulva.
- Hát... álmomban. - válaszolta Wendy kicsit elpirulva. Oké, ez a lány totál dilis.
- Most szórakozol velünk? - kérdeztem ingerülten.
- Nem, dehogy. Megjelent az álmomban. Azt mondta, hogy Harrynek hívják, és hogy én vagyok az egyetlen, aki megtalálhatja, vagy valami ilyesmit. - felelte. Kijelentését csönd követte, Liam lefékezte az autót, és mindannyian Wendyre néztünk. Harry 2 hónapja tűnt el egy vadászat során, azóta hiába próbáltunk a nyomára bukkanni. Erre most itt van egy tök idegen csaj, aki azt állítja, hogy álmában beszélget vele.
- Várj itt egy percet. - mondtam a lánynak és kiszálltam a kisbuszból, a többiek pedig követtek.
- Szerintetek igazat mond? - kérdezte Niall.
- Nem hiszem, hogy tréfálkozós kedvében van a ma este után. - válaszolta Liam. - Ráadásul honnan tudta volna a nevét?
- Talán médium, vagy valami ilyesmi. - mondtam elmerengve.
- Végül is lehetséges. - bólogatott Niall.
- Ha az is, szerintem nem tud róla. Valamelyikünk ki kéne, hogy kérdezze. - tette hozzá Zayn.
- De csak holnap, így is elég nehéz napja volt szegénynek. - válaszolta Niall.
- Szóval valaki elmegy hozzá holnap és kikérdezi. Ki vállalja? - kérdezte Liam, mire mindenki rám nézett.
- Gondolom nincs más választásom... - feleltem beletörődve.
- Nincs. - válaszolták egyszerre. Miután megbeszéltük, visszaszálltunk a kocsiba és a lány házáig meg sem álltunk. Mikor a kisbusz leparkolt a hatalmas bérház előtt, Wendy és én kiszálltunk.
- Próbáld meg kipihenni magad. Holnap felkereslek, lenne pár kérdésem. - mondtam.
- Rendben. - felelte halkan. Halványan rám mosolygott, majd hátat fordított és a bérház felé indult.
Most kezdtem el olvasni ezt a blogot, de egyből megfogott a történet.Naggyon jó lett és hamar kövit!!! lécci:))
VálaszTörlésDe jó, örülök, hogy tetszik:) És köszönöm, hogy írtál^^ Igyekszem hamar megírni a folytatást! Ha gondolod, esetleg iratkozz fel!:)
Törlés